Az első dúzos időszak formái 1868-'75/The shapes of the first bustle era 1868-'75
1867-ben a krinolin mérete radikálisan lecsökkent és újdonságként megjelent a dupla-alj: egy rövidebb felső szoknyát illesztettek a hosszú alsó fölé, gyakran eltérő színben, de az alsó hosszabbik alj is rövidebb lett, sokszor a felnőtt nők viseletében is csak bokáig ért, hatalmas botrányt kavarva az utcákon és a szalonokban!
1868-ban a szoknyák mérete tovább csökkent és a bőséget fokozatosan hátrafelé kezdték feltornyozni, ebben a feslőruha is segített, amit oldalt vagy körös-körül a varratoknál felhúztak. Ez volt még a kísérleti tournure időszaka, a sima szoknyák és a kedvelt egyszerűen lehulló dupla-aljak mellett.
Azután 1869-ben jelentősen hátrafelé puffasztották fel a szoknyákat, divatba jött csak a fart kiemelő dúz, lószőrből vagy abroncsokból, de mellette a félkrinolin is még megtartotta uralkodó helyét. A szoknyaaljak jellemzően utcára, otthon rövidek, csupán a társas ruhák egészülnek ki földig érővé vagy uszályossá. A többféle szín összeállítás is előtérbe lép. A derékvonalat magasan tartották, jóformán alig mell alá helyezték. A ruhaujjak többnyire szűkek vagy lazán követik a kar vonalát kézelőnél finom kis dísszel. A nyakkivágás körül öleli a nyakvonalát, csipkés, fodros kihajtott gallérokkal vagy finoman kivágva, estélyekre a mélyebb szív- vagy szögletes alakú kivágást chemisette vagy fichu fedte (a fichu amúgy is nagyon kedvelt kiegészítőnek számított mindenfajta öltözékhez), bálokon berthe fedte válltól vállig gazdag redőzettel, csipkével, virág füzérrel, virágokon vagy szalagokon bogár díszekkel, stb.
Ezekben az években a frizurákat magasan feltekercselték, majdhogynem tupírozták, ünnepélyes alkalmakra gazdag chignonokkal tűzdelték teli. A kalapok nagyon kicsik lettek, épphogycsak elfértek a fejtetőn, erősen a homlokba húzva a nagy kontyok miatt. A ruha kiegészítő is kicsikék, a csinos, díszes kis napernyő hosszú nyélen ringatózik, a kesztyű röviden fedi a csuklót, a legyezők kényelmesen megférnek a kis női kezecskékben. Jellemzően az egyszínű öltözékekhez minden kiegészítő hasonló színű, még a kesztyű is! A cipők sarkai viszont megnyúltak, az az előtti lapos vagy éppen csak sarkas cipőkhöz képest.
In 1867 the size of the crinoline decreased radically and as novelty the double skirt appeared: a shorter upper skirt was stitched above the long under skirt, mostly in different colour, but the under longer skirt lost from the lenght too, often in the adult women's wear only reached the ankle-line, causing huge scandals out in the streets and in the salons!
During 1868 the skirt size reduced further and the volume progressively was pushed upwards on the back, in this the outer garment helped, as gathered up on the sides or at every seamline all around. This was the time of the experimental-bustle next to the simple falling skirts and the favoured simple double-skirts.
After this in 1869 the skirt were significantly inflated backside, the only bust supporting tournure became fashionable from horse-hair or with hoops, but beside this the half-crinoline could still rule. The skirts typically out on the streets and in-door short, only the society dresses reach ground or with train. The various colour combinations came to the front too. The waist-line was defined high, almost under the breast. The sleeves tight fitting or slightly loose as following the arm with a little trim at the cuff. The cut of the neck hugs the neck-line with lace, flounced turn-up collars or with a modest cut, for evenings the heart- or square neck-cut was covered with a soft chemisette or fichu (the fichu otherwise, was a very prefered accessory for every toillett), at the ball berthe covered from shoulder to shoulder with rich tucks, laces, flower garlands, on the flowers or ribbons beetle decorations, etc.
During these years the coiffures were rolled up high, almost as backcombing, for big ocassions stitched richly with curls. The bonnets were very small, almost fitting the top of the head, strongly pulled down to the front beside the big knots. The accessories for the toilletts also small, the pretty, little parasol rocking on a long shaft, the gloves shortly covering the joint, the fans comfortly lay in the small female hands. Typically for the uni-coloured toilletts every accessory harmony in colour, even the gloves too! But the heels of the shoes enlonged compared to before when flat or slightly heeled shoes were.
Turnür szalonba uszályossan, felpuffasztva és sétára röviden, szerényebb mérettel 1868-ból/Tournure in the salon with train, blown up and ment for walking in short, moderate size from 1868
1870-re a szoknya elől teljesenés oldalt kissé lelapult, hátul kerek kis dúz jelezte az új divatot, a ruhaujjak elkezdtek kibővülni, s az '50-es években lévő pagoda ujjak újra megjelentek, gazdag rojt díszítékkel mint a legdivatosabb ám most a bő alsóujj hiányzott alóla s simán hullott alá a felkarról. A frizura kisebb lett s így a kalapok is elkezdhettek növekedni, karimát ereszteni. A szoknya újra hosszabb lett, bár a kényelmes mindennapi viseletekhez még így is csak épphogy a földet seperte. A kényelmes lebbeny-derék közkedveltté lett, mely jól illett a dúzos ruhákhoz és a tunikához kiegészítésként. Hosszan lenyúló változata volt a felsőruha, mely derék alatt oldalak felé szétnyílt és hátul könnyedén felcsípték. De emellett még az otthonka és blúz derekak is jelen voltak, gyakran egyiket sem látták el merevítő halhéjjal s így nagyon könnyed, légies viseletet kaptak.
By 1870 the skirt slimmed at the front and slightly at the sides, on the back a roundy little bustle marked the new fashion, the sleeves started to become loose and the wide sleeves known as Pagoda, during the '50s appeared again, with rich fringe trimmings as the most fashionable but now the wide undre-sleeves were missing and so flatly fell down from the upper-arm. The hair-do became smaller and the hats began to grow, releasing a wide rim. The skirt once again became long, but for the comfortable everyday wear still almost ground-long. The easy peplum bodice (casaque) was commonly favoured, fitting well the bustles with tuniques. The enlonged version was the outer garment, under the waist opened up to the sides and gently stitched up at the back. Beside these the jaquette and blouse bodices appeared often, none of these had baleen supportings and this gave a very light, easy wear.
1870-es nyári és téli sétaruhák/1870s summer and winter walking toillettes
A tournure 1871 és '74 között érte el legnagyobb kiterjedését. Jellemző ezekre az évekre a fejtetőn magasan feltűzött, magasan díszített kalap mélyen lehulló szalagdísszel, társas eseményeken feltűnően sok vendéghaj használatával. Divatba jött a fru-fru vagy az addigi unalmas középeni választékot néha oldalra fésülték. Aki nem akart saját hajból veszteségként fru-frut vágatni annak segítségül ott voltak a rövid fürt chignonok, amit aztán magasan felbodroztak az egész homlokon. A fejtetőt magasan feltűzött konty vagy fonat-korona ékítette.
A ruha dereka elkezdett lefelé kúszni, a nyakkivágás nappali viseletnél is szív alakban, magasan hullámzó, csipkével bélelt gallérral díszítve volt a legstílusosabb. A ruha ujjak a pagoda mellett még a kézelőnél vastagon díszített felhajtott résszel is divatoztak, gyakran olyan hosszan hogy egészen felért a könyökig a kihajtóka, a végeknél a nyakéhoz hasonló gazdag csipke fodorral, valamint még a könyöknél elvágott fodros-bodros ujj dísz: de emellett az egyszerű nappali ujj továbbra is a szűk maradt. A dúz magasan feltornyosult a derékra, puha, nőies ráncokban, mintha csak egy pihe-puha párnácska lenne. A szoknyák utcára is fél-uszállyal készültek, s a hosszú uszály egyre nagyobb teret kezdett hódítani a termekben, táncoló hölgyeknél is. Tunikát nem mindig alkalmaztak, de ha igen akkor a szegélyét gazgadon díszítették különféle fodrokkal, rojtokkal, hímzésekkel, sújtással vagy mindezekkel együttvéve, kerekített formában. Ha nem került tunika úgy a szoknya eleje a derékig felérően volt gazdagon díszítve. Amúgy a szoknyát két-három részre osztotta a díszítés: az egyenesen lehulló előrészre és az uszályos, dúzos hátrészre miket különbözően díszítettek (pl.: az előrészen egy vastag fodor volt, de az uszályt végig kisebb fodrok borították) s ezt a kettőt sokszor az oldalrész elütő díszítése választotta el (ez gyakran csak egy keskeny sáv volt egybefüggő szalag csokrokkal, vagy egymásra heyezett masnikkal, esetleg aláomló fodorral). Ha nem uszályos volt a ruha akkor a díszíték egybefüggően ment körbe a szoknyán.
Ezekben az években roppant megkedvelték a különféle színű vagy mintájú összeállításokat. Leggyakoribb és minden alkalomra kitűnő választás volt egy szín sötétebb és világosabb árnyalása. Kihívóbb volt a mintás és sima (úgy mint pöttyös, virágos, kockás vagy csíkos sima színű kelmével ami színben a mintával harmonizált) összeállítás de még ezt is meg lehetett bolondítani mintás és mintás összeállítással (például kockás csíkossal), de ezekhez már nagyon fejlett szépérzék kellett, hogy ne menjen át holmi szörnyű divat karikatúrába a viselője.
A kiegészítők terén a napernyő megőrzi kis alakját, ha kétszínű a ruha akkor a ruha két színéből a külső borítása és a bélése, a legyező elkezdett megnőni s szintúgy a kesztyűk is meghosszabbodtak a nappali visletekhez is. Estélyek, báli öltözetek kedvelt ékszere volt ekkoriban a nagyon hosszú bársony szalag nagy medállal vagy kereszttel szorosan a nyakra kötve és a hosszú végei egészen a dúzban elveszve. A korszak legnőiesebb díszei, a masnik egy ruháról sem hiányozhattak, elhintették mindenhol őket, a vállról vagy a nyak hátsó közepéről hosszú szalagrésszel aláhullva, kézelőn és galléron kis masnidíszek bedolgozva, a tunikán és a szoknyán már nagyobb, feltűnőbb méretben hosszú, széles szalag végekkel.
The tournure had reached it's peak between 1871 and '74 in the volume. Typicall during these years the bonnets setted high on the head and trimmed upwards with down falling ribbons, they used pretty lot of wig for the social events. The frou-frou became fashionable and the boring middle parting was also sometimes combed at the side. Who wouldn't want to cut from own hair frou-frou as waste the short curl-chignon came handy, this after all was highly frizzled on the forehead. The top of the head was decorated with a big knot or plaited-crown.
The waist-line started to go down, and the neck cut for daytime in heart-shape with standing big flounces and lace under flounces collar was the most stylish. Beside the Pagoda sleeves the turn-up sleeves, cuffs trimmed richly and sometimes so wide to reach the elbow were fashionable, with as rich lace flounces as on the neck, also the sleeve trimming cut at the elbow and ending wide ruffled-frizzled: but beside these the simple daytime sleeves stayed straight. The bustle towered over the waist high in soft, easy feminine puffs, if it was a soft pillow. The skirts were made with half-train even for walking and the long train started to gather ground in the salons even for the dancing ladies too. Tunique wasn't always added but if it was then roundy shape, the hem was trimmed richly with different flounces, fringes, embroidrey, soutache or all of these. If no tunique was given then the front of the skirt was trimmed high up to the waist. Otherwise the skirt was seperated into two or three parts by trimming: the straight front panel and the bustle, train back trimmed differently (for example: on the front was only one wide flounce, but the train in full lenght was trimmed with smaller ones) and this difference was often sepparated by a side trimming (mostly a narrow row of interrelated ribbon bows, or bows upon each other, or a flounce waterfalling). If the dress had no train, then the trimming went all around as the same on the skirt.
Over these years they prefered much the different colour or design combinations. The most common and the perfect choise for all ocassions was the different shades of one colour, dark and light. A little bit leery was plain and designed (as dotted, flowered, checked or stripy with plain in harmony with the design of colour) combinations but even this could be demented with design and design combinations (for example checked with stripy) but this needed very well developed sense of taste to save the wearer from becoming an awful fashion caricature.
Touching the accessories the parasol keeps the small shape, if the dress is from two colours then the outer part and the lining are from the two colours, the fans started to go longer and so the gloves even for daytime wear. Evenings' and balls' favoured jewelry was back then a very long velvet ribbon with a big brooche or cross, tied tight around the neck and the long endings getting lost in the bustle. The most womanly trimming of this period, the bows couldn't miss from one gown, scattered everywhere, falling down from one shoulder or from the middle of the back of the neck with long endings, in the cuffs and collar small bow trimmings inserted, on the tunique and on the skirt bigger, knockout size with long, wide ribbon endings.
Bő ujjú, hosszú uszályú társasági ruhák 1871-ből Féluszályos, nyári promenád sétaruhák 1872-ből
Loose sleeves, long trains society toilettes from 1871 Demi-train, summer promenade walking gowns from 1872
Elegáns és egyszerű sétaruhák 1873-ból Elfogadási és látogatási ruhák 1874-ből
Fancy and simple walking gowns from 1873 Reception and visiting toilettes from 1874
Az első szárnypróbálgatások egy mérsékeltebb tournure-s ruha iránt már 1874-ben elkezdődtek, s 1875-ös évben komoly különbséget lehet tenni egy év elejei és egy év végi dúz között! 1875 végére már szinte egész simán omlott alá elterülve a földön, gazdag redőzetű hosszú uszállyal. Az elő- és oldalszéleket egy új ruhaberendezési eljárásnak köszönhetően teljesen a combra és a csípőre simították úgy, hogy hátsó bőségéből ne veszítsen (részletes leírás a cikk alján). A ruha ujjak is ekkor kezdtek mérséklődni, bár még mindig kissé túldíszítve. A frizurák is követték a szoknyák megváltozó, karcsú, elnyúló formáját: a frizurát fejtetőn magasan felpolcolták fonatokkal, tekercsekkel, a díszt is a fejtetőre tűzték, kiemelve a magasságot s hosszú derékba hulló fürtökkel, fonatokkal végződött. Tulajdonképpen egy "szerényebb" leképezése volt a rokokó magasan hordott és fürtöktől csüngő parókáinak.
1875 újdonsága volt még a szögletes tunika, ami nagyon népszerűvé vált egészen '77-ig: eszerint a tunika nem végződött dúzos hátrésszel, hanem az oldal széleinél felredőzték fele szélességig, alul simán végződött szögletben, s hátul szalag csokrokkal fogták össze vagy fodrok lepték el a nyitott dúzt kiálló formában. Amúgy a tunikát is végig fodor, plissé vagy rojt díszítés környékezte. Divatos lett még a bordűrös kelme használata is egyszínű anyagon, ezzel nagyon elegáns és egyszerűen díszített ruhákat lehetett produkálni, mivel a díszes nyomtatott vagy beszövött bordűr mellé már nem kellett semmi mást berakni.
A kalapok továbbra is nagyok, túldíszítettek maradtak és a hatalmas frizurák miatt a hajkoronán egyensúlyoztak. Mivel a ruha többszínű volt már nem számított olyan izléstelen látványnak ha a kalap színe teljesen eltér az öltözetétől vagy csupán árnyalatában egyezik vele. A napernyők mérete elkezdett növekedni a hosszú nyélen.
S ha már a többszínű ruhákról beszélünk, '75-re egy fő irányzat maradt meg leginkább: a kockás vagy csíkos kelme sima kelmével. Ennek a kombinálgatásában mesteri remekművek keletkeztek. A női testet s az azt fedő ruhát ízekre szedték a mintákkal, úgy mint: alap alj sima kelméből mintás és sima kelme fodrokkal díszítve, tunika a mintás kelméből sima és mintás kelmével díszítve, derék mintás kelméből, vagy csupán a mell- és a hátbetét közepe mintás, az oldal részek simák. Az ujjak újra a sima kelméből mintás kézelővel dízsítve. S az egész öltözet hasonló színű szalagokkal megtűzdelve. Emellett az egyszínű, bordűrös ruhák tényleg nyugtatólag hatottak a szemre. A ruhaderékban a páncél vagy vért derék ismét megjelent, mely sok varratánál merevítve volt a jobb testhez állás végett, a lebbenyderék fokozatosan megnyúlt s az is csipőnél kezdett testhez állóvá vállni. A derékvonal a helyére került és ekkoriban kezdődött el a hölgyek közt a szorosabbra fűzés is a kívánt darázs derék eléréséért. De leginkább a princess-tunika feltörése volt jellemző még a '75-ös évre, mely eddig a háttérben maradt (úgy vélték, hogy csak a karcsú, nyúlánk alakoknak áll jól, s a nagy dúzos ruhákon eddig nem is tudott jól érvényesülni) s most az egyre inkább testhes simuló ruhákon kezdte meg diadal menetét.
The first wing tryings for a smaller tournure dress started in 1874 and in the year of 1875 we can see a big difference between a year opening and year ending bustle! By the end of 1875 it fell down simply extended on the ground, with rich tucks of train. The front and side panels thanks to a new development in dress making, smooth on the hip and legs and didn't lose from the back fullness (description at the end of this article). The sleeves started to go narrow, but still richly trimmed. The coiffures followed the changing slim, enlonged shapes of the dresses: the hair was highly packed up with curls, rolls, the hair ornament was stitched high on top, lifting the towering and ending in long down falling curls or plaits. Actually it was a "lowest" making of the Rococo high wigs with hanging curls.
The other novelty of '75 was the square tunique, very popular till '77: with this the tunique didn't end in puffy bustle, but gathered up on the side endings half-way, the lower half ended smooth with edges, at the back ribbon bows held it together or flounces were mountened in the opening standing out. Otherwise the tunique was trimmed all over with flounces, pleats or fringes. The bordure fabric became fashionable too, with this they could produce very elegant and easily trimmed dresses because the printed or woven bordure didn't need any other trimming insertions.
The hats remained big, over trimmed and because of the big hair-dos balanced at the top of the coiffures. And because the toillett was multi-coloured it wasn't such an awful thing if the bonnet's colour didn't match with it at all or only harmony with it in it's shade. The prasols started to grow on the long shaft.
And once mentioning the multi-coloured dresses. By '75 one main stream left: checked or stripy fabric with plain fabric. These combinations produced the work of art. The female body and the covering dress were picked to pieces by the designs, like: the basic skirt from the plain fabric trimmed with designed and plain fabric flounces, tunique from the designed fabric trimmed with plain and designed fabrics, bodice from designed or only the bust and back insertions designed and the side gores plain fabric. The sleeves again from the plain fabric with designed trimmings on the cuffs. The whole dress stitched with same coloured ribbons. Next to this the uni-coloured bordured dresses really were a treat to the eyes. The cuirass bodice appeared again with baleen at almost every seam for the perfect fit, also the casaque's peplum enlonged tight fitting around the hips. The waist-line got back to it's place and in this period started the tight lacing among the ladies to reach the desired wasp-waist. But mostly the rise of the Princess-tunique was typical to this year 'till now left behind (considered as only fitting the slim, tall figures and yet couldn't appear well on the big bustle dresses) but now with the tight fitting toilettes started the victory march.
1875-ös mintát mintával halmozó ruhái/The design on design hoarder toilettes of 1875
Ráncok összetartása szoknyákon:
Hogy a divatot követhessük a szoknyának elől és oldalt lehetőleg simán és karcsún kell testhez állnia és csupán hátul szabad szép redőzetben lehullnia. Ezt legkönnyebben huzal szalagok által érjük el, melyeket 27-30 cm-nyi mélyen, a hátsó oldalszélek varratára alkalmazunk. A kép két ilyen szoknyát mutat fonák oldalról. Az első kép 2 cm széles kelmeboncot mutat, mely 30 cm hosszú, melybe 18-20 cm hosszú rugacs szalag van alkalmazva és az illető varratokra illesztve. A második kép módja abban áll, hogy a szoknya hátsó szélére szalag szeletet mint huzalt varrunk föl, és ezt szalagokkal látjuk el.
A Divat 1875. Április 25., 8. szám
Fold supportings on skirts:
To be able to follow fashion the skirt in front and on the sides preferably must fit the body smoothly and slimly and only loose at the back in nice foldings. We can easily achieve this with drawstrings, stitched 27-30 cm deep on the back side's seamlines. The two pictures show this sort of skirts from the wrong sides. The first picture shows a 2 cm wide fabric band, 30 cm long and a 18-20 cm long elastic tape inserted inside of this and stitched on the seamlines. The method of the second picture is that on the skirt's back side a ribbon slice stitched as channel and drawstrings inserted within.
"A Divat" 1875. April 25., 8th issue
Szoknyák rugacs huzallal és huzal szalagokkal a ráncok összetratásához, fonák oldal/ Skirts with elastic band and drawstring in channel to support skirts' gatherings, wrong side
Szoknya kívülről/The right side of a skirt